Magyar szerkezettár

ó/kibújik

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ ki ⊕ bújik ⊕ ik[Prs.NDef.3Sg]

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

ki¹

névm

I. kérdő

1. mely(ik) személy? ki van itt?; kire vársz?

2. <valakinek a kiléte felől tudakozódva.> ki az a kiss?; kid neked ő? | ▸ kinek hívják?

3. (ragozatlan) <érzelmileg színezett kérdésben értelmezőszerű nyomósítással, gyak. a kérdő jelleg háttérbe szorulásával.> ki a fenét érdekel ez?

II. von

1. rég v. vál aki. ki korán kel, aranyat lel. | ▸ van, nincs, ki nincs, ki vigasztalja.

2. rég amely.

III. htl

1. <páros haszn:> a) némely(ik) ember ..., más ember ... ki ezt, ki azt szereti; b) nép némely(ik) állat, tárgy ..., más állat, tárgy ...

2. <kérdő alakú von névm-sal v. hsz-val együtt:> ki-ki, mindenki. fut, ki merre lát.

3. <állítm nélküli, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val együtt, annak kif-ére, hogy bizonyos személyek szerepe, megítélése esetenként különböző.> [jóban vagy velük?] kivel hogy. | nép rég <ugyanilyen szerkezetben, dologra, tárgyra vonatkoztatva:> melyik. [hogy az alma?] ki micsodás.

4. ▸ ha ki

IV. ált ▸ ki sem ki sem gondol vele.

[ fgr ]

ki²

I. hsz

1. kint levő helyre, ilyen hely felé v. vmely köz(ép)ponttól távolabb levő helyre. ki a térre; ki a tanyára. | tágasabb, szabadabb helyre, helyzetbe. ki a szabadba; ki az életbe. | ▸ ki és be ▸ se ki, se be

2. <távozásra való erélyes felszólításként v. távozás szükségességének kif-ére.> ki innen! | ▸ ki vele! | <állatok kikergetésére.> hess ki! | ▸ ki!

3. nép kinn. ki az udvaron; ▸ ki van valami valamiből ki van az inge.

4. ▸ ki van lesz valamitől, valakitől

II. ik

1. zárt v. körülhatárolt téren kívülre. kimászik, kilehel, kidob. | eredeti helyéről elmozdulva v. irányától eltérve. kisiklik, kileng. | <jelentéstömörítő igékben.> kiparancsol, kiutál.

2. környezetét magasságban felülmúlva. kimagaslik, kidagad. | térben széles(ebb)re, bő(vebb)re. kiszélesedik, kitágít.

3. úgy, hogy valaki, valami nyitottá, ill. láthatóvá válik, napvilágra kerül. kibont, kicsillan. | hozzáférhetővé, ismertté válva, téve. kitudódik, kihirdet, [könyvet] kiad.

4. úgy, hogy valamin nyílás, rés keletkezik. kilyukad, kirág.

5. elkülönülve, megkülönböztetett helyzetbe. kimarad, kiválaszt.

6. úgy, hogy valami vhonnan eltűnik, elfogy. kiázik.

7. vmely folyamat végét, ill. vmely új állapot kezdetét elérve. kivirrad, kihűl.

8. valamit alaposan, eredményesen elvégezve. kivizsgál. | (visszaható névm-sal) vmely igény(é)nek, vágy(á)nak teljesen eleget téve. kialussza, kimulatja magát.

9. a végső határt is elérve, túlságosan. kiéhezik, kisárgul.

10. a cselekvés eredményével valamit, valakit ellátva. kicirkalmaz, kivilágít, kicsinosít.

11. <a jelzett cselekvés ellenkezőjének kif-ére.> kitakar, kifon.

12. egyéb jelentésmódosító szerepben. kinevez, kifog [valakin].

13. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> ki-kinéz.

[ fgr tőből]

bújik

tn ige táj rég búvik

1. <szűk helyre, valami közé v. alá> szem elől eltűnve (be)hatol, (be)mászik, (be)megy. ágyba bújik; az asztal alá búj. | figyelmesen belemélyed, -temetkezik valamibe.

2. ▸ valamibe bújik papucsba búj.

3. sajtó pejor | valaminek a védelme, fedezéke alá v. mögé menekül. | valamivel leplezi valódi szándékát. jelszavak mögé bújik.

4. ▸ bújik valaki valami elől | ritk nem mer nyíltan fellépni, lapít.

5. zavarában v. védelemért közel húzódik valakihez, valamihez. az anyjához bújik. | ▸ valakibe bújik ▸ majd egymásba bújnak

6. <kif-ekben.> ▸ valakibe bújik valami ▸ az ördög bújjék bele!

7. <vetemény> kezd a földből kinőni.

ik[Prs.NDef.3Sg]

____________________

a → az

____________________

szeg¹

ts ige

1. (ruha)anyag szélét visszahajtja és levarrja, ill. díszítésül szegéllyel látja el. | irod <dolog, tárgy v. ilyenek csoportja> szegélyez valamit.

2. ▸ tetőt szeg

3. (t. n. is ) ▸ kenyeret, kalácsot kenyérből, kalácsból szeg

4. <kif-ekben:> kitör, elvág, eltör valamit. ▸ nyakát szegi ▸ kedvét szegi valakinek ▸ útját szegi valakinek, valaminek

5. elav irod <folyó, út vmely területet> (át)szel.

6. rég <kif-ekben: rendelkezést, fogadalmat> nem tart meg. esküt szeg; szavát szegi.

7. ▸ valamijét vmerre szegi oldalt szegi a fejét.

[ fgr ]

szeg²

fn szög

beverve rögzítésre való, az egyik végén hegyes, a másikon fejjel ellátott v. kiszélesedő (fém)rudacska. szegt bever, kihúz; ▸ az utolsó szegig ▸ kibújik a szeg a zsákból ▸ szegre akaszt valamit ▸ valami szeget üt a fejébe

[ fgr ]

szeg³

fn szög táj rég

1. sarok, szeglet, zug.

2. falunak ( v. mezőnek) vmely része.

[?←szeg² ]

____________________

zsákból

→ zsák ⊕ -ból/-ből

zsák

1. textíliából, papírból, műanyagból stb. készült, hosszúkás, egyik végén nyitott tartó szemes, darabos anyagok tárolására v. szállítására.. | (jelzőként) amennyi ebbe belefér. öt zsák liszt.

2. tört gyász v. vezeklés jeléül felöltött, durva szövetből készült ruha.

3. hal nagy háló kiöblösödött része, amelyben a befogott halak összegyűlnek.

4. rep légzsák. ▸ majd megválik, hány zsákkal telik

[ ném<lat<gör<sémi ]

-ból/-ből

hat-rag

1. benti helyről, belülről ki, el. városból, zsebből. | (helynévvel) bécsből. | vmely írásműből. versből. | az emberi viszonyok v. tevékenység vmely területéről el. a mezőgazdaságból. | vmely esemény színhelyéről. bálból.

2. vmely testrész felületéről. nyakából [eltűnt a nyakék].

3. vmely időszakból. [kilép] a gyermekkorból.

4. valamitől indíttatva. barátságból [teszi].

5. valamit hasznosítva. munkából [él].

6. valakinek, valaminek valamihez előzményül szolgáló eredeti v. előző mivoltából, állapotából. a barackból [lekvárt főz]. | ▸ valamiből van valami fából [van]. | valamiből mint forrásból. hallomásból [tudja].

7. <vonzatként.> [kiábrándul] a barátjából.

PÉLDÁK #1

asztal (szótár)
asztalos (szótár)
asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
faasztal (összetett, 2 konstrukció)
asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)

PÉLDÁK #2

avokádó (van/van, azonos, nagy)
fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)

PÉLDÁK #3

a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)

alapító tag – okos gyerek

az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)

a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
a tanár részt vesz a munkában (más elem)
a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)

PÉLDÁK #4